Monthly Archives: augusztus 2012

Megemlékezés dr. Csapody István szemészprofesszorról

Klubtársunk, dr. Grubits János ötlete alapján és szervezésében a Soproni Lions Club dr.  Csapody István egykori híres szemészprofesszor sopronhorpácsi szülőházán elhelyezett emléktábláját koszorúzta meg, halálának 100. évfordulójára emlékezve.

Az ünnepség 11 órakor kezdődött.    Köszöntőt mondott dr. Pintér József soros elnök, megemlékezés beszédét dr. Grubits János mondta el, szakmai méltatást dr. Cseke Istvántól, a Soproni Erzsébet Kórház szemészeti osztályának osztályvezető főorvosától hallhattunk. A következőkben Spissák István országos Kormányzó úr tartott rövid üdvözlő beszédet, majd az emléktáblánál elhelyezte koszorúját a soproni és a mosonmagyaróvári Lions Club.

A megemlékezésen részt vett Spissák István kormányzó, dr. Kissné Németh Éva mosonmagyaróvári LC elnök, dr. Hadarits Ferenc körmendi LC elnök, dr. Stánitz Éva, a professzor leszármazottja, dr. Józan Tibor, a Soproni Városszépítő Egyesület elnöke, dr. Bátor György, a szombathelyi Markusovszky Kórház szemészeti osztályának vezető főorvosa. Képviseltette magát sopronhorpács önkormányzata és szép számban a helyi lakosság is. A soproni Pulzus Tv és a Kisalföld napilap helyszíni riportot készített az eseményről.

A Pulzus tv tudósítása itt tekinthető meg: http://youtu.be/2K5QbEjVFBU

A Kisalföld cikkjét itt olvashatja: http://www.kisalfold.hu/soproni_hirek/a_latasserulteket_segitik_a_lions_szervezetek/2292884/

A ceremóniát követően a részvevők – önköltségi alapon – elfogyasztottak egy kellemes ebédet a kópházi Levanda Étteremben.

 

Hogy ki is volt dr. Csapody István és miben állt a munkássága? Kiderül dr. Grubits János megemlékező összeállításából:

Sopronhorpács és Sopron Vármegye neves szülöttéről, a magyar szemészet egyik legnagyobb jelentőségű alakjáról emlékezünk meg.

100 évvel ezelőtt, 1912. augusztus 17-én hunyt el Budapesten Csapody István, aki  1856. karácsonyán Sopronhorpácson, itt ebben a házban született. Családneve eredetileg Páyer volt,  1880-ban magyarosította nevét Csapodyra, a család származási helyéről. Édesapja, Páyer József grófi kocsmáros volt Horpácson. Az elemi iskolát Horpácson és Kőszegen végezte, 1867-1875-ig az államosítás során 1948-ban megszüntetett Soproni Szt. Asztrik Bencés Gimnázium ösztöndíjas és jeles tanulója volt. Az érettségi után a Budapesti Orvosegyetem hallgatója lett, ahol 1880-ban avatták orvossá. A nagyhírű Schulek professzor vezette Szemészeti Klinikára került. 1890-ben magántanári képesítést nyert, 1895-ben ny. rk. tanári címmel tüntették ki. A budapesti Poliklinika és Kereskedelmi Kórház főorvosa, a MÁV orvosi tanácsadója lett. 1889-ben Allaga Géza zeneszerző és cimbalomművész Vilma nevű leányát vette feleségül. 8 gyermeket neveltek fel. 1909-ben szükebb pátriája,  Sopron Vármegye tiszteletbeli tisztifőorvosa lett. Utolsó éveiben autoimmun betegsége miatt munkaképtelenné vált.

Tudományos munkássága során elsősorban a színérzés vizsgálatával, a recehártya leválásával, zöldhályogban a szivárványhártya korai sorvadásával, a szemfenéki betegségek értágító kezelésével foglalkozott, a betegségek mindegyike vaksághoz vezethet.  Munkásságából ki kell emelni, hogy ő írta az első magyar nyelvű szemészeti tankönyvet. Mind a mai napig használják a látásélességet vizsgáló, róla elnevezett táblákat. Számos, általa kidolgozott műtéti eljárást és műszert még ma is használnak.

Korán kapcsolatba került a magyar közegészségügy és járványtan megalapozójával, Fodor Józseffel és kíváló partnere lett az egészségnevelésben és felvilágosításban, az egészségügyi szakember képzésben. Az Egészség folyóirat szerkesztője  10 éven keresztül, az Országos Közegészségügyi Egyesület főtitkára 1890-1899 között.

Sokoldalú érdeklődésű, sokszínű egyéniség volt, mint korában sok más kiváló tudós. Matematikával, csillagászattal, botanikával is foglalkozott, de kiemelkedő a munkássága a magyar orvosi nyelv alakításában. A Magyar Nyelv és a Nyelvőr folyóiratokban mintegy 200 cikke jelent meg, de 30 évig dolgozott a Budapesti Hírlapnak. Számos szakszót alkotott, amelyeket ma is használunk. A Nyelvtörténeti szótár, az Akadémiai  nagyszótár, valamint a Botanikai  szótár szerkesztésében igen fontos szerepet töltött be, a szemészethez, az orvosláshoz kapcsolódó szócikkek megírásában vett részt.

Csodálattal kell adóznunk tevékenységének, hiszen ma már elképzelhetetlen, hogy egy ember ennyi területen tudjon maradandót alkotni. És mindezt 30 év alatt.

Termékeny szerző volt. Fő művei: Egészségtan polgári és felsőbb iskolák számára (1889), Útmutató a szemészetben (1890), A kisdedek szembajai (1890), Egészségtan népiskolák számára  1890), Mentő eljárások szembajokban (1891), A szemészet kézikönyve (1902).

Mindannyiunk kötelessége emlékezetünkben megőrízni őt, példáját követve tehetségünkhöz mérten szolgálni hazánkat.

Amellett, hogy megemlékezünk Csapody Istvánról és munkásságáról, emléke ápolását szolgálná, ha a Magyar Kormányzóság alapítana egy róla elnevezett kitüntetést, amellyel azt a klubot, vagy azt az oroszlánt tüntetné ki évente, aki  a legkiemelkedőbb tevékenységet végezte a látássérült honfitársaink érdekében.

Leave a Comment

Filed under Nincs kategorizálva